Szülinapi képek :)

Pareo Party in progress

Valami csodás véletlen folytán anyuka és az én szülinapom egy napra esik, így megagiga buli van kilátásban, szűk családi-baráti körrel is 40 emberre rúgó tömeggel. Marco, Simona (anyuka testvére) barátja, kitalálta, hogy legyen "theme party", így mindenkinek be kell öltöznie, illetve minden az adott témáról fog szólni. Először Hawaii partynak akartuk kikiáltani, de nem volt a helyi minden 1 EUR-s boltban virágfüzér, megcsinálni pedig 40 emberre iszonyatos munka lett volna, így mindenki pareoban lesz aznap este :). Nekem még nincs, úgyhogy ma lesz a beszerzési körút. Zene már letöltve, anyuka beszerzett pár Hawaii receptet, mindenki serényen készül a nagy bulira. A csapat a szokásos, akikkel a Moroba szoktunk menni (a képen látható emberkék: Patrizia, Giovanni, Giovanni, Zgrillo és Ivano) plusz rokonok. Szombatra nekem a fiúk is szerveznek valamit, Francesco, Salvo. Meg a lányok is szeretnének ünnepelni velem, úgyhogy ez a hétvége ennek lesz szentelve :D. A gyerkőcök visszajöttek apukától. Most egészen normálisan viselkedtek tegnap este. Máskor teljesen meg vannak őrülve amikor visszajönnek. Rossz hír viszont, hogy a takarító nőnk már nem dolgozik, nagy a pocakja, szerintem egy hónapon belül megszületik a baba. Így a munkát meg kell osztanunk anyukával. A héten még élvezem az időt, amikor a gyerkőcök a Grestben vannak (tábor) és van egy kis időm magamra. Jövőhéttől pedig újra 24/7 gyerkőcök... .

Egy, megérett a meggy...

Kettő... az idő is egy kis híradásra :) Sűűű... lassan már egy hónapja lesz, hogy Rómában voltam és azóta semmi hírt nem adtam magamról. Nos, közhírré tétetik, hogy azóta találkoztam CouchSurfinges emberkékkel és végre sikerült barátokra lelnem. Először Francescoval találkoztam, aki vérbeli olasz macho gyerek, de abból szerencsére a jobbik fajta :D. Élt Amerikában egy évet középiskola utolsó évében, ott is érettségizett, úgyhogy ez megadta a témát a beszélgetésünknek. Strandoltunk, süttettük magunkat (mivel ő még majdhogynem fehérebb, mint én, hiszen jogot hallgat és még neki nem ért véget a vizsgaidőszak!!! így nem nagyon strandolgatott még az idén). Jót beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. aztán este elmentünk bulizni. Vele meg egy haverjával Phi Beach-re mentünk, Addaura Reef-re. Itthon anyukának annyira nem tetszett. Félt, jobban szereti ha az ő baráti társaságával megyek szórakozni. Én viszont örülök neki, ha nekem is megvannak a saját barátaim és korombeliek, nem 30-40 évesek. Másnap pedig Cefalúba mentem az itteni CS-esek ősével, Guidoval (27). Ő kevésbé szívtipró latínó, de nagyon rendes. Vele és egy haverjával indultunk el Cefalúba, ahol Guido családjának háza van. Az öbölben találkoztunk apukával, Guido kisebbik hugával, Alicevel és 2 barátnőjével. Elsőre a lányok kevésbé voltak szimpik, de a végére olyan jól összemelegedett a banda, hogy telefonszám csere, puszi-puszi, minden volt :D. Azt az apró tényt elfelejtettem említeni, hogy hajókáztunk aznap, mivel a családnak még van egy kisebb hajója is. Mert itt az emberek vagy motorral járnak, vagy kocsival (busz csak a turistáknak és a pór népnek van fenntartva), ha vízről van szó, akkor pedig hajó, scooter vagy hasonló bohémság a tuti. Szerintem lábuk is csak azért nőtt az olaszoknak, hogy legyen mivel nyomni a gázt a kis suhanó Vespán, mert másra nem használják, sétálni mindegyik utál :D. Hétközben a gyerekeket most anyuka nyári napközibe dugta 4-tól 7-ig. Illetve nem is anyuka választása volt, hanem a nagypapa ajándéka. Valójában szerintem én örülök a legjobban mindenki közül, hogy van 4 óra szünetem :D. Miután hazajönnek, utána mindig megkérnek, hogy menjünk el bicajozni még egy órácskára. Ezt csak azért nem szeretem, mert 8kor ha elindulunk, már sötétedik. Lámpával nincs felszerelve a bicaj, az utcák néhol nincsenek jól megvilágítva és a járda minősége borzalmas. Ennek pedig, mindig én iszom meg a levét, mert a fiúk már betéve tudják az összes kátyút, én meg hol a bokorban kötök ki félig, hogy kikerüljem, hol nagyot zökkenek a biciklivel, ami még fáj is... . Nagy bánatomra viszont jövő pénteken véget érnek a 4 órás szieszták, mert a tábor utolsó napja július 23 :(. Bíztam benne, hogy tényleg július végéig tart, így lesz még egy hét és már csak az utolsó hetet kell kihúzni velük valahogy. Na sebaj, anyuka már töri a fejét, hogy mit csináljunk a gyerkőcökkel. Ugyanis mostanában egyre több hülyeséget csinálnak. Egyre többször kell elbeszélgetni a fejükkel, de mintha egyik fülükön ki, a másikon pedig be menne... . Hiába próbálnak a szülők kedvükre tenni, semmi sem elég, semmi sem jó. Egyszerűen nem tudnak semminek sem örülni és a boldogság egy halvány sugara sem ül ki az arcukra.

Nem úgy, mint az enyémre ezen a hétvégén :) Pénteken a gyerekek délután elmentek az apukájukkal egy családi fejmosás után. Én pedig szedtem a sátorfám és találkoztam a lányokkal az előző hétvégéről. Strandoltunk, fecsegtünk. Megismertem Luisának a hugát, aki 18 éves és most ért haza Hondurasból. Nagyon kedves, beszédes csajszi. Este anyukáék mentek bulizni, de én most kihagytam. Sem a pénzem nem akartam költeni, meg kedvem sem volt mivel másnap reggel fél 8kor kellett indulnunk itthonról, hiszen mentünk hajókázni. Nagypapa új feleségének az öccsével meg az ő barátaival mentünk. Persze jött Patrizia is, anyuka barátnője, így a hangulat adott volt. Castellammarénál hajóra szálltunk és irány Zingaro Nature Reserve, egy rezervátum. Megálltunk a partjánál csobbanni, na itt én kissé bepánikoltam. Beugrani beugrottam, a víz kristálytiszta, kellemes, gyönyörű kék. A baj a tisztasággal kezdődöt... . Olyan tiszta volt, hogy lenéztem és 3 méterre alattam láttam a halakat. Na Zsófikának több sem kellett, bepánikoltam a mélységtől. Aztán miután visszakászálódtunk a hajóra, beültettek a hajó orrába. Itt kezdődött második halálfélelmi hullámom, annyira dobáltak a hullámok. Mindenki teljesen nyugodtan fekszik körülöttem, nekem meg görcs állt a karomba annyira szorítottam a fogódzkodót :D. Aztán lassítottunk, mert delfinek úszkáltak mellettünk és megálltunk nézni őket. Ez hihetetlen élmény volt, tiszta libabőrös lettem, mikor láttam, hogy jóformán karnyújtásnyira csobbannak vissza a vízbe mellettem. Azután már csak a hátsó részre ültem, ott nem dobáltak a hullámok. Több helyen megálltunk úszkálni kicsit, illetve Fabrizio, az egyik srác vízi síelt is. Ez a srác nagyon örült nekem, mert meg van őrülve a Sissi-storyért. Olvasott egy regényt róla és azóta beleásta magát a témába. Nagy álma, hogy eljusson Gödöllőre :D. Na ilyen külföldivel is ritkán találkozni. Ki a Karib-szigetekre vágyik, ki Gödöllőre :D. Este pedig a nagy lubickolás után Cateldaccia-ra mentünk a Kioskoto nevű helyre. Mivel még mindig kicsi a világ, belebotlottam Salvo-ba, Francesco barátjába, aki ismeri Zsuzsót Usticáról. Mára Monrealét terveztem megnézni, viszont Olaszország nem hazudtolja meg önmagát: megszűntették a buszt (389) ami eddig oda ment. Kérdezem a jegyeladó bácsikát, hogy akkor most hogyan tudok elmenni oda? Válasz: taxival vagy kocsival. De mivel csinos vagyok, biztos megáll nekem valaki és szívesen elvisz :D. Hát egyelőre erről ennyit. Viszont Guido barátja is szeretne elmenni a dómhoz, mivel belülről még sosem látta, csak kívülről. Így ő lesz a kulcsemberem, aki elvisz. Helyette bevettem magam a városba, jártam az utcákat és kattingattam, valamint bevettem magam a kedvenc könyvesboltomba, a la Feltrinellibe és elcsellengtem 2 órát. Találtam már gyöngyszemet, aztán irány Surány, haza. Ma estére még az örökzöld Moro vár ránk, aztán holnap jönnek az ördögfiókák. Muhahaha.

Római Vakáció avagy első CS experience :)

Rómában rájöttem, hogy tuti nem leszek "hobo", mert csapnivaló csavargó lennék hiszen hamar ráunok a bóklászásra :D. Hogy hogyan jutottam erre a következtetésre, ahhoz inkább elkezdeném az elején. Nos, anyuka buli után kissé karikás szemekkel és ásítozva, de kivitt a reptérre. Útközben végig beszéltem hozzá, mert féltem, hogy elalszik a volán mögött és akkor jön a dodzsem effektus élesben. Úgyhogy inkább szóval tartottam anyukát aki kávé elvonási tünetekkel küszködött. Szerintem neki vér helyett is kávé folyik az ereiben. Mint az MR2: Kávé Ébredéshez című rovatunkat hallják, Kávé Munkához című rovatunk következik, most pedig következik a Kávé Elalváshoz című műsorunk. Megérkeztünk a reptérre és remegő térdekkel ténfergett a kávézóhoz, amiből én is profitáltam egy cornetto con nutellát :) Aztán irány surány a security check és a kapu :) Hugocskám a Tributina vasútállomáson várt, persze Huszárosan sikerült elkavarnunk, hogy ki és hol várja a másikat, de hála a maroktelefonnak :D egyből egymásra leltünk. Könnyes üdvözlés, aztán futás a Colosseumba. Pár megálló és már a mozgólépcső tetjén állva fülsüketítő sóhajtások, Dios Mio, Ó Máj Gód és hasonló kiáltások közepette a feljáróból kilépve egyből a Colosseumba botlottunk. A sor nem is volt vészes, egy óra alatt bejutottunk. 10.50-es belépőbaráti áron diákoknak, akár 20ra is rúghatott volna ha hallgatunk a kint rikácsoló tour guideoknak, akik szerint minimum 3 órába telik bejutni ebben a tikkasztó melegben, de ha rájuk hallgatsz kifizeted a dupláját a belépőnek és beverekednek soron kívül. Hát nekünk ez az óra elröppent a családokról való pletykálással, úgyhogy szinte észre sem vettük. Bent alaposan szétnéztünk, hallgatóztunk a tour guideoknál infó után, többek között pedig egy  spanyol fiúcsapat lelkesen ajánlgatta, hogy fotóznak bennünket. Mivel a belépő a Forum Romanumba is érvényes volt, így az került sorra. Bejártuk keresztül-kasul, Romolus templomától a diadalívig mindent. Zsuzsó haza szaladt a cuccáért, én pedig nyakamba vettem a belvárost. Bejártam a Pantheont, Piazza Navonát és a Fontana di Trevit, ami a kedvenc helyem a városban. Bár kicsit csalódtam, mert azt hittem egy nagy téren van, nem bezsúfolva sok-sok ház és kanyargós utca között. Este pedig felkerestük a helyi Hard Rock's Cafét, ahol vendéglátónk, Laurent dolgozik. Együtt mentünk ki a lakhelyére, ahol isteni pizzát ettünk és pasta freddát főzött nekünk. Zenét hallagttunk a nagy teraszon, söröztünk és beszélgettünk. Másnap (vasárnap) a hónap utolsó vasárnapja volt, ennek örömére ingyenes a Vatikáni Múzeumok komplexuma, benne a Sixtusi Kápolnával. Magyar mentalitás módjára a Huszár lányok vérszemet kaptak és rendíthetetlenül vetették bele magukat a tömegbe. Utcák hosszat kanyargott a sor, már-már reménytelennek tűnt, hogy sikerülne bejutni. Az emberek sokszor majdnem összeverekedtek, hogy ki ki előtt állt. Szerencsére volt egy kút útközben, így hűthettük magunkat. Megszenvedtünk érte, de kár lett volna kihagyni. Tavaly elállt a lélegzetem Versaillestól, hát a Vatikánnak sikerült mindezt könnyűszerrel túlszárnyalnia. Szó szerint lélegzetelállító gazdagság tárult a szemünk elé. Gazdagon aranyozott mennyezet, mozaikpadlózat, temérdek műkincs felhalmozva, Raffaello stanzáiról és Michaelangelo remekéről, a kápolnáról nem is beszélve. Nekem ez volt az egyik legnagyobb élmény a pár nap alatt. Ezt megközelítő volt maga a Szent Péter Bazilika, ahová sajnos már csak kedden jutottam be. Mivel hugi napközben dolgozott, így többnyire este találkoztunk és én napközben jártam a várost. Voltam a Kapitóleum Múzeumban, ahol az eredeti Anya farkast őrzik, jártam a Villa Borgheseben, a Trasteverén, a Bocca della Veritánál. Esténként Zsuzsóval bejártuk azokat a helyeket amit nappal, így több arcát is láthattam a városnak :). Az utolsó estét Angeloval töltöttem, Zsuzsó nyelvcsere partnerével. Körbevitt Vespával ;) az egész városon éjszaka. Bemásztunk egy parkba, ahonnan látni lehetett kivilágítva a várost és mutatott egy kaput a hegy tetején, ahol ha benézel a kulcslyukon a bazilika kupoláját látod kivilágítva. Hát ez libabőrös élmény volt :). Aztán 3ig jengáztunk meg beszélgettünk és 5kor elindultunk a reptérre, ugyanis neki is Palermoba kellett jönni üzleti ügyben. Én vártam még kicsit a reptéren, mert a járatom csak délben indult. Hála a fantasztikus közlekedésnek, csak 4re értem Mondelloba, hulla fáradtan. Ennek ellenére fantasztikus élmény volt. Róma maga egy 3 dimenziós történelemkönyv telis tele ókori emlékekkel. Mégis, Palermo viszi a pálmát a maga egzotikumával.

Készülődés

Ma a gyerkőcök délután megjöttek apukától, aztán mentünk Pomeriggioba lovagolni zio Raffaellehez :) Tervezem a nagy római túrát, már csak kettőt kell aludni és indulás. Woohoo! Végülis egy kedves olasz Hard Rock Cafés bar tender fiúcskánál fogunk lakni a hétvégén, Laurent Capellonak hívják. Szombatra Colosseum és Forum Romanum, Trevi kút, Piazza Espagna és társai vannak tervezve, aztán vasárnap bevesszük magunkat Vatikán városba, mert minden hónap utolsó hétvégéjén ingyenes! Oh, yeah! :) Ennyit mára! Azt hiszem legközelebb már csak Róma után jelentkezem! :) Pusszantás Kedveskéim!

Sfincione!

Jelentem éppen Sfincioneval tömöm a kicsi fejem :) Anyuka hozta, ez a sicíliai "pizza" :D. Édeskés kelt tésztán sült hagymás, paradicsomos szósz, sajttal :) Fincsiii

Palermo A-tól Z-ig

Az elmúlt héten nem sok minden történt, így úgy gondoltam sorra veszem a benyomásokat Palermoról.
Á - mint árak: Palermo alapvetően nem drága. Az élelmiszer elérhető áron van, európai viszonylatban olcsó, otthoni árakhoz hasonlítva sem drágább. Ruházat tekintetében is ugyanez a helyzet. Megvannak ugyanúgy a nagy márkák, viszont pár utcácskában a Via Maqueda-ról lefordulva van piac mindennap a reggeli és délutáni órákban. Sok kínai cuccot árulnak, de lehet találni jó minőségű dolgokat is és a bolti ár töredékéért juthatunk hozzá a dolgokhoz. Természetesen sok a Prada, Gucci és társai utánzat, de gyöngyszemekre is akadhatunk, mint például a helyi focicsapat relikviái, ami ugyanaz (legalábbis látszatra), mint a bolti portéka, mégis fele áron lehet beszerezni.

B - mint boltok: hugicám elrettentett, hogy Palermo nem vásárló paradicsom. Ezt kezdem egyre inkább cáfolni. Ugyanúgy megtalálhatók a nagy márkák, mint H&M, Intimissimi, Calzedonia, Sephora, Tally Weijl, Quisho. Viszont valóban csak! :D 2 Zara van és egyik sem Zara palota. Barcelonához viszonyítva, valóban nem virágzik a shopping turizmus, de itt is válogathatunk a pénztárcánkhoz mérten a boltokban. Egészen Louis Vuittontól a bolhapiacig. Élelmiszer tekintetében itt is van Spar, Carrefour és régi jó barátunk, a Coop is :D. Bár meg kell jegyeznem, a Coop sokkal minőségibb, mint otthon. Szép elrendezésű, igényesebb, légkondícionált, és nem terjeng kutya és macskaeledel szag a húsos pult környékén.

B - mint belépők: nos eddig nem sok helyen voltam bent. Bementem a Palazzo dei Normanniba, ahol a normál belépő 8 EUR, én nemzetközi diákkal 2 EUR-ért mentem be. A héten voltam a Catacombe dei Cappucciniben, ahol egységesen 3 EUR a belépő. A Palazzo dei Normanni csak a capella miatt éri meg, egyébként az óriási épületből többet is kihozhattak volna. A katakombákra nem is találom a megfelelő szót. 3 részre van osztva, vannak nők, férfiak és gyerekek. Elég hátborzongató hely, de szerencsére voltak más túristák is rajtam kívül. All in all, nem drágállom a belépőket és szerintem bárki aki meglátogatja a várost, nem erre fogja költeni a legtöbb pénzét, hanem arra, hogy megkóstoljon minél több mindent a szicíliai konyha remekeiből.

C - mint Cannoli: ahogy Il Padrino (A keresztapa) atyánk mondja: "Leave the gun, take the cannoli", azaz hagyd a fegyvert, vegyél inkább egy cannolit!, és milyen igaz! :D A cannoli kész bomba :D Nemcsak kalóriában, de ízét tekintve is. Egy kis alagút formájú vastag kakaós ostyába van törtve ricottás krém, csokidarabokkal és a tetjére egy csík kandírozott narancs héjat tesznek, majd porcukorral hintik. Legalábbis kedvenc cukrászdában, a "Renato"-ban, ami Mondello terén található, a bástya tövében. Mindig eltervezem, hogy valami új sütit kóstolok legközelebb, de a végén rendszerint elcsábulok egy "cannolu"-ra, ahogy a szicíliaiak hívják. Az ára 1.50-2 EUR között mozog. Renatonál 2 EUR, de szerintem itt a szép kiszolgáló fiúkat kell megfizetni azzal az 50 cent különbséggel. Mind, mint valami légiutas kísérő fel van öltöztetve, kis csákó a fejükön és mindegyik, mintha valami Men's Health címlapról libbent volna oda :D. A városban 1.50 a cannoli, de árulják az újságostól kezdve a kisállat kereskedésen át mindenhol, csak a túrista vegye :D. Na jó, ez talán túlzásnak tűnik, de tényleg ott van mindenhol. Tervezem, hogy Cannoli túrát szervezek, és végigkóstolom az összes fellelhető helyen a városban :D Szerintem a cannoli-ipar belőlem fog meggazdagodni :D.

CS - mint Couch Surfing. Itt is működik egy serény CS csapat. Még nem találkoztam velük, mert "sajnos" pénteken lesz program, én pedig akkor már lelkesen durmolok az ágyamban, ugyanis szombat hajnalban irány a reptér és Róma!!! Szóval van itt egy Erasmusos főnök, aki írt nekem az oldalon, hogy csatlakozzak a programjaikhoz, mert mindig nagyon jó kis nemzetközi csapat verődik össze. Miután hazajöttem, csatlakozok, nem szeretnék mindig kukán tengődni a középkorú buliszervízzel. Szeretem anyukát és a baráti körét, de hiányoznak a korombeliek.

M - mint Mondello. Mondellot úgy kell elképzelni, mint Mátrafüreden a villasort, csak egy egész településnyit és kevesebb árnyékkal, melegebben és pálmafákkal. Köztudottan itt a gazdagok laknak, nem ritka cabriokat látni az utcákon, bár még limuzinnal nem találkoztam :D. Nálunk nagypapa viselheti a gazdag címet, amit nem csodálok, hiszen az EURES-nek dolgozik, Apple laptopja van és mindenféle Ipodos és Iphone-os kütyüje, na meg a kis Filippo is 3 éves létére All Starsban rohangál és Benetton pólóba keni a kis Nutella maszatos kezét. Csinálok majd képeket a házakról, tényleg rengeteg gyönyörű villa van. Viszont van camping is és sok apartman is kiadó. Mondello szélén van egy nagy Carrefour market és egy diszkont is található bent a központban, a mellettünk lévő utcában. Ideális nyaralóhely. A strandon viszont hétvégén talpalatnyi hely sincs, ezért vagy nagyon korán kell menni (ami itt 9 órát jelent), vagy új strandok után kell nézni. A víz, mikor megjöttem még kristálytiszta volt. Most sajnos már egyre koszosabb és ami felháborító: szemetesebb.  Itt-ott felbukkan egy-egy műanyag pohár, egy feléd úszkáló betét és egyéb finomságok. Lehet vízi biciklit és motorcsónakot bérelni. Fel-alá járkálnak a kis indiai árusok, akik kötéltáncost meghazudtoló módon szambáznak a napozók között. Nem félnek egy kis homokot az arcodba söpörni, csak, h "jajj ha már  véletlenül felébredtél nem vennél egy nagy pamut négyszöget lyukkal a közepén, hogy magadra tekerhesd, mint Vilma és Irmaa Frédi és Béniben?". A parton több lounge bar van és club, úgyhogy szórakozási lehetőség adott kicsiknek és nagyoknak.

N - mint nap. Igen, igaz a mondás, hogy jóból is megárt a sok. Saját bőrömön tapasztaltam a hétvégén. Hiába iszol sokat és kened magad, erős a nap és vigyázni kell. Akár a városban, akár a tengerparton. Már nagyon barna vagyok, így 2 hét után, a harmadik derekán. Hogy nyár végére mi lesz??? Anyuka még így is vett magának barnító olajat, hogy pácolja magát :D Hajrá hajrá Salgótarján! :D

P - mint PartyTime. Mondelloban is vannak jó klubbok, de mi többnyire Addaura-ra szoktunk járni, ami a városhoz közelebb eső sziklás tengerparti rész, teli klubbokkal. Eddig Phi Beach-et és az Il Morot próbáltam. Phi Beach nagyon igényes, lépcsős elrendezésű, igazi sikkes hely, ahová nem engednek be akármilyen öltözékben. Az Il Moro-ról ugyanez mondható el, csak a homokos parton zajlik a buli. Belépő nincs, mert ciki az aprót kuporgatni a bejáratnál, hanem listára kell felíratkozni és be kell mondani a jelszót a bejáratnál és akkor engednek be a kétajtós szekrények. Kapsz egy kártyát, amit a bárpultnál a bar tendernek oda kell adni, fizetsz egy italt és ő adja oda neked a kiléptető kártyát. Ez a rendszer. Zene tekintetében mindkettő jó, táncolható zenéket ad, de már kezdem unni a Mr. Saxobeat-et és a Danza Kudorot.

SZ- mint szemét. Az első sokk Amszterdamban ért tavaly nyáron, hogy mennyire igénytelenek tudnak lenni az emberek. Megfeledkezve akkori tapasztalatomról, Palermoba érve a cataniai reptérről újból megdöbbentett, hogy mennyire hanyagok a lakók saját környezetükben. Sajnos nem csak a külvárosban, hanem a belvárosban is ugyanúgy jellemző a szemetelés. 

T - mint tömegközlekedés. Palermoban nincs metro, sem villamos. Buszok hoznak-visznek a város egyik pontjából a másikba. A 101-es és 102-es összeköti a fő tömegközlekedési pontokat, mint a vasútállomás és központi pályaudvar és a stadion. Én Palermoba a 603, 614, 645 és 806-os busszal tudok bejutni. Egyedül a 806-os visz be a Politeamaig (az út kb. 30 perc), amitől már minden gyalog bejárható, a többi megáll kintebb, a stadionnál és a 101-essel kell bemenni a központba. Egyébként nem kell sokat várni a buszokra, gyakran járnak. Mondelloba is este 23.30ig közelekednek félóránként. Jegyárakat nem tudok mondani, mert nekem bérletem van 3 hónapra 44 EUR-ért. Viszont ez diák bérlet, amit csak megfelelő dokumentummal lehet kiváltani. Ellenőrrel még nem találkoztam, de anyuka szerint szinte sosem ellenőriznek. Azért mindenki szorgosan veszi a jegyet, ahogy láttam.

Kőkorszaki szakik ... és egyéb állatságok

Sajnos azt kell mondjam, hogy ezek a kis pokolfajzatok, a 7 éves Mirko és a 10 éves Alessio olyan néha mint aki nem ebben a civilizált világban nőne fel, hanem mintha legalább a kőkorszakból szalajtották volna. Büfögnek, nyerítenek, a középső ujjukat mutogatják a járókelőknek, köpködnek és az autók ajtajait nyitogatják, miközben köveket hajigálnak be a kapukon. Én meg összeteszem a két kezem, hogy túléljünk egy-egy ilyen túrát hazafelé baktatva a strandról. Tegnap a rendőrség is megállított bennünket, mert a kicsi mindenáron menetiránynak ellent mondva akart menni az egyirányú utcában. Természetesen engem szidtak, hogy hogyan vihetem a kicsit egy egyirányú utcában így. Ő meg letagadta, hogy ismer... . Szép. Én is ezt tenném sokszor :D. Öröm az ürömben, hogy lassan beszélt a rendőr és minden szavát megértettem :D. Nehéz ezekkel a kis ördögfiókákkal, de főleg azért, mert rájuk hagynak mindent. Anyuka eléggé el van foglalva magával és az ügyes-bajos baráti kapcsolatokkal. Telefon és "egy bizonyos közösségi portál" függő. Mégis, több előnnyel jár ez a család, mint hátránnyal. Anyuka családját imádom, mindenki nagyon meleg szívű és művelt. Ezért sem értem, hogyan illenek a képbe az én csemetéim... . Nagypapa az EURES-nek dolgozik, Simona is egyetemen tanul, anyuka egy amcsi kórháznak dolgozik (ami még kapcsolatok terén nem is jöhet rosszul ;) ). Bárhová mennek, mindig hívnak, de nem kötelező mennem. Minden második hétvégén a gyerkőcök apukánál vannak (aki Porschéval jött értük a múltkor :o ). Ilyenkor én anyukával Hawaii hétvégét tartok: buli, beach, haverok :D. A héten például zio Raffaellhez mentünk lovagolni Pomeraggioba, ami egy gyönyörű hely a hegyek lábánál, de még mindig a tengerhez közel. Szerette volna a kissrác, hogy menjek velük, így mondom egye fene, anyukával megyünk, baj nem lehet. Sőt, még pónin és rendes lovon is ültem. Zio Raffaell pedig rászolgál a nevére, nagy fehér szakállú, izmos, jó erőben lévő 60-as. A festő, Raffaello is hasonlóképp nézhetett ki :D. SZóval még lovagolhatok is, ha szeretnék :) Kaptam bérletet 3 hónapra, ami kitart szeptember 12-ig, bár akkor már otthon fogom koptatni az egyetem padjait :) / :( . Mindemellett anyuka telefont is intézett nekem, amin őt ingyen hívhatom. Bárki mást ha hívok, akkor fel kell töltenem. Az egyetlen dolog ami hiányzik az életemből, azok az én korombeli barátok, de mission in progress szagú a dolog. Van egy leányzó, akivel angolozni fogok, Marzia. Hétvégén találkozunk, nagyon kedvesnek tűnik. Illetve ott van még Patrizia lakótársa, a bolondos Piéra, aki június 30-án leteszi a vizsgáját és utána szabad, mint a madár :) Woohoo! :) Alakul a molekula, mocorog az atom! :D All in all, minden rendben, csak a gyerekek mennek az agyamra kicsit :D Jól jön a szerdai szünet, mikor a gyerkőcök délutántól csüt. délutánig apukával vannak.

First weekend and others...

Sűűű... annyi minden történt az első hétvégén, hogy észre sem vettem jóformán, hogy repül az idő. Szombat reggel nyugisan telt, pancsolni mentünk. Anyuka hangsúlyozta, hogy a hétvége az enyém, oda megyek és azt csinálok amit akarok, de mindig szívesen látnak. Mivel én is azt terveztem, h szombaton süttetem a csirkecombokat, így irány a strand. Pancsolás, labdázás Simonaval (Anyuka testvére),Marcoval (Simona barátja), Mirkoval és Alessioval, aztán sütkérezés odakint. Betty, az anya augusztusig nem megy be a vízbe, mert addig neki hideg :D . Én szorgosan tartom a frontot a kristálytiszta vízben :D. Szombat estére már szervezték is nekem a bulit. Patriziával, Betty barátnőjével mentem Palermoba. Főztünk nála pestos tésztát, közben megérkezett a lakótársa, aki perfect angolból, mert minden nyarat kint töltött Angliában 15 éves koráig. Apukájának borászata van és szegény 2 hetente repülget Detroitba bizniszelni :D Úgyhogy építgetem a kapcsolatokat serényen ;) Nagyon jófej csajszi. Kicsit zizi, 23, de nagyon bírom :D Csatlakozott hozzánk egy másik nőci is, Maria, 39. Együtt mentünk egy pub-ba Spritz-et inni, ahol sikeresen eltörtem egy boros poharat, miközben az agyamra ment 2 bolond szicíliai kigyúrt macho, h menjek az Il Moro-ba másnap :D. Aztán irány-surány az El Torro. A Moro jobban tetszett. Itt a zene átment electroba egy idő után és elég posh volt a társaság. Én azért jól éreztem magam és vittem a kis Huszáros vonalat, ahogy azt már hugival szoktuk ;) Aztán leültünk egy szófára és Pierával (a bolondos csajszi) kibeszéltünk mindenkit és kiválasztottuk a legszebb lányokat és legcsinibb fiúkat :D Másnap reggel kelés és irány a nagybácsi háza a családdal. Betty egy hadseregre elegendő lasagnét sütött reggel, bepakoltunk a kicsi kocsiba aztán száguldottunk Trapetto felé. Tudtam, hogy bizti szép lesz a ház, mivel mondták, hogy a ház végében kert van, aztán lépcső és tenger. Mégis, a lélegzetem is elállt ettől a háztól. Úgyhogy most minden este álmomban számokra koncentrálok, hogy nyerjünk a lottón és megvehessük ezt a házat :D Mondtam is a nagynéninek, hogy szóljanak, ha el akarják adni, mert akkor irány a lottózó :D Tömtek mindenféle kajával, hogy jajj csak ebből egy kicsit, ilyet csak itt ehetek, jajj ebből is egy picikét, mert itt olyan az íze mint sehol máshol. Jajj meg még ezt is, meg ezt :D Sétáltunk a tengerparton, napoztunk, tengereltünk. Itt sokkal nyitottabb a tenger, így nagy volt a szél. Mégis, úgy barnultunk, hogy észre sem vettük. Mire hazaérek korom fekete leszek, az tuti! :D
A gyerekekkel elkezdődött az első hetünk a nagy vakációban. Nem könnyű velük, nagyon nem. Sok mindent rájuk hagy anyuka. Veszekszik velük, de nincs igazi büntetés. Csúnyán beszélnek velem és tiszteletlenül sokszor. Szanaszét dobálják a szemetet. Hát ma nem hagytam magam, kiálltam magamért. Minden felnőtt körülöttem nagyon büszke volt rám és bíztattak, hogy így kell ezt :D Csak én éreztem magam rosszul, mert utáltak a gyerekek. Aztán elszállt a méreg és már jött is nagyobbik Il Padrino játékkal (A keresztapa, hát mi más lehetne :D ), hogy ismerem-e és játsszunk. A kicsivel holnap lovagolni megyünk, aztán úszás :) Szerdán pedig mindenki szorítson, hogy elmenjenek apukához, így szabad napom lesz :) Kell egy kis félidő mellettük... nagyon kell... . :D Eljött az az idő mikor visszasírom Alina hisztijeit és Sergi őrültségeit. Bizony, sosem hittem volna... :D

La prima settimana, ha finito!

Nos, vége az első hétnek. Legalábbis amikor a gyerekekkel kell lennem. Elég vegyes, hogy mit mondhatnék, főleg a mai nap után. A gyerkőcökkel először hétfőn találkoztam, mert a hétvégét apukánál töltötték. Az első benyomás alapvetően jó volt. A nagyobbik leültetett egyből és fényképeket mutogatott, meg videókat néztünk. Aztán jött a kicsi, aki elhalmozott mindenféle lovas újsággal meg lovas cuccal, mert imádja a lovakat. Kedden a kisebbik itthon maradt mert lázas volt. Bedobtak a mély vízbe egyből. Valahogy ilyen a szerencsém, Alina is egyből beteg lett mikor megérkeztem Barcaba, aztán meg Sergi. A kicsivel bicajozunk sokat. Van 3 lovas iskola a környéken, oda szoktunk kijárni nézni a lovakat. Ezzel jó sok időt el lehet tölteni, mert a kicsit ki nem lehet robbantani onnan, ami alapvetően nem is lenne baj. Csak az összes gondozó pasi és akárhányszor megyünk, mindig faggatnak, Mirko meg mindent elmond, ha én próbálom kerülni a témát. :S Szerdán a gyerekek apukánál vannak, így "szabad napunk van" Bettyvel. Reggel bementem velük a városba. A lurkók a cattedrale mellett tanulnak (de jó nekik...) így onnan indult a felfedező körút. Keresztül-kasul bejártam mindent amit csak akartam, de még pár helyre tuti visszamegyek majd, olyan szép. A kedvencem a Fontana Prettoria, Cattedrale di Palermo, a Quattro Canti, Villa Giulia,a Via Maqueda és Via Roma a boltokkal. Már kinéztem hol van a kapucínus templom, úgyhogy nemsoká múmiákra fel!!! Jó kis magyar mentalitással sikerült a Palazzo dei Normanni-ba is bejutnom 2 EUR-ért 5 helyett. Ki van írva h 26 év alatti EU-s töri és művtöri diákoknak ingyenes, csak az ideiglenes kiállításért kell fizetni. Eladtam magam töris diáknak, bár a pasi kicsit akadékoskodott, h adjak róla dokumentumot h törit tanulok, mondom ez nemzetközi diák, ezt adta az egyetemem és elvileg szerte Európában érvényes. 3 dolog van amit nem szeretek. 1: szemetes a város. Nem koszos, mint Barca, hogy ragad a kosztól, hanem hanyagok az emberek. Nagyon elrontja a város összképét. 2: közlekedés. Ha át akarok kelni az út másik oldalára kétszer meggondolom. De lehet, hogy háromszor. Kész harakiri. Legszívesebben csukott szemmel mennék át, hogy ne lássam mi jön oldalról. Van olyan zebra ahol 3 felől jönnek feléd. Jobbról, balról és még szemből is. Borzasztó. Csak úgy működik a dolog, hogy le kell lépni, hogy lássák, hogy határozott vagy és mész. Különben nem engednek át. Na jó, szőkeként kicsit előnnyel indul az ember fia. 3: nem lehet megállni nézelődni sehol, mert jönnek az izomagyú kigyúrt olasz machok. Vagy ha elhaladnak melletted akkor vonyítanak, nyerítenek, fújtatnak, kommentálnak mindent. Egy darabig vicces, de egy idő után nagyon zavaróvá válik.
Kaják. Itthon sok salátát eszünk. Anyuka bevásárolt nekem csomó gyümölcsöt. Ettem már cannolot, cornetto con nutellat és igazi olasz pizzát. Mind isteni volt!!! Hát én nem tudom anyuka valami maffia mamma-e, de mindenhol vannak ismerősei :D pl. az utcánkban van egy pizzéria, ott is, a város egyik legrégibb cukijában is... .

Az olassszal elég jól haladok ahhoz képest, hogy csak egy hete lesz, hogy itt vagyok. A spanyol sokat segít. Ma megyünk a tengerhez nemsoká, a többit meglátjuk.  

Vado a Palermo! :)

Palermo! Megérkeztem!!! Azt hiszem ezen a nyáron sem fogok unatkozni, a tegnapi nap legalábbis elég sejtetős volt. De kezdjük az elején mindjárt, mert az elején kezdeni jó…” (aki tudja, hogy melyik filmből van az idézet, annak egy kindertojás a jutalma). Kiscsaládom felvitt Ferihegyre, könnyes búcsú, aztán irány az 1. kapu és már nincs megállás Cataniaig. Leszállás, csomagfelvétel egy szempillantás alatt, majd indulhat a busz kereső hadjárat. Kapásból a rossz irányba vonszoltam a csomagom, aztán mikor gyanússá vált, akkor megkérdeztem az egyik padon ücsörgő idősebb csapatot. Angolul nem tudtak, azt mondták spanyolul sem, de azért próbára tettem őket, hátha valami rejtett tehetség folytán mégis megy, csak maguk sem tudnak róla :D Nem jött be. Akkora eljutottunk arra a szintre, hogy alku tárgya lett a nyelvtudás és németül próbálkoztak. Na akkor meg én szeppentem meg, hirtelen csak a Jaja ment, meg egy Danke Schön!-re és egy Aufwiedersehen!-re futotta zavaromban. 180 fokos fordulat az aprócskának nem éppen nevezhető bőröndömmel, és megláttam a buszokat, ami éppen csak, hogy a szemem nem szúrta ki, előtte. Nagy határozott léptekkel vettem az utam a buszok felé, mikor észleltem, hogy hoppá! ez nem egy társaságnak az állomása, hanem sok sok féle busz, kicsi, nagy, különféle nemzetiségű rendszámokkal. Na sebaj. Loholó lépteket hallok magam mögött, majd mellett. Ösztönösen kapaszkodok a táskámba és szorítom mindenem, jó turista módjára idegen országban. Egy idős bácsi volt, akit megkérdeztem, hogy tud-e angolul (ami merész húzás volt, így visszagondolva, mert itt még a fiataloknak is csak töredéke beszél angolul). Kifogtam az aranyhalat, mert nemhogy tudott, de nagyon készségesen segített és vettünk jegyet közösen. 3 kis bódé áll egymás mellett egy járdaszigeten, ott lehet jegyet venni. A reptér pedig csak egy megálló. 9.10-kor indult a buszom. Megküzdöttem a bőrönddel és betuszkoltam a csomagtérbe, aztán futás a fedélzetre. A busz megérne egy külön bejegyzést. Felszállok, olasz mácsók hada. Jajjajj :D Minden második sebtiben kapott a csomagja után amit hanyag eleganciával előtte ledobott a mellette lévő ülésre, én pedig kinéztem magamnak egy olasz leányzót, hogy majd mellé letelepszem. Aztán kiderült, hogy a mellette lévő szék törött, készségesen szóltak, én meg hátrafelé vettem az irányt, hátha van egy kósza üres hely. Huhuhuhúúú! Meg is találtam, és kényelembe helyeztem magam. Előttem spanyolok ültek, mind beöltözve, hosszú nadrág, hosszú ujjú, az előttem ülőn még sál is volt!!! Mindegyik egyből húzta el a függönyt nehogy egy napsugár is érje a kis mediterrán fejüket. Zsófika meg rövidnadrágban, T-topban és farmer kabátban kémlelte ahogy zötyögtünk az Etna előtt és átszeltük a szigetet. A busz maga nagyon kényelmes volt. Még az egymás mellett lévő ülések között is lehetett állítani a távolságot. A légkondi alap, sőt, olyan óra volt, ami nem a tényleges időt mutatta, hanem az utazásból eltelt időt. Mivel hulla fáradt voltam, így nem sok maradt meg a tájból. Az Etna környékén óriási ültetvények vannak, gondolom a vulkán ugye jó táptalajt ad a gyümölcs- és zöldségtermesztésre. Már a reptéren óriási plakátok hirdették a szicíliai gyümölcsöket. Később viszont hegyek között mentünk, majd egy darabon a tenger mellett ment az utópálya. Az út nagyon jó minőségű volt, csak úgy siklott rajta a busz. Persze hozzá kell tenni, hogy végig autópályán mentünk , és csak Palermo külvárosában állt meg a busz, egyszer, szóval végig megállás nélkül gurultunk Palermoba. Ahogy beérkeztünk a külvárosba, elég lehangoló volt. Szemetes, lelakott házak. Aztán elérkeztünk a végső megállóhoz, sasoltam az utcatáblákat, hogy a Via Balsamo-n vagyunk-e. Egy férfi jelezte, hogy finito, meg ki is szedte nekem a csomagom, rendes volt. Betty mindjárt ott is volt értem, Patriziaval, egy barátnőjével jöttek értem. Meglepődtem, azt hittem a gyerekek is jönnek, de kiderült, hogy apus hétvége van és nincsenek itthon. Hazajöttünk, lepakoltam, ettünk egy salátát aztán felkerekedtünk és kimentünk a strandra. A strand gyönyörű. Van fekvőágyas rész is az igényesebbeknek, tele napernyővel, mi az egyszerű mezei törölközőt leterítős módszernél maradtunk. Bekentünk magunkat, aztán én kidőltem és aludtam is egy jót. Csatlakozott hozzánk Betty egyik barátnője is. Délután 4 körül meguntuk és hazajöttünk. Bettyt randizni hívták, mondta, hogy nem akar itthon hagyni egyedül, szervez nekem valamit. Először úgy volt, hogy Patrizia visz el valahová, csak az a baj, hogy ő nem tud angolul, én meg nem tudok olaszul MÉG. Végülis minden jóra fordult, mert együtt mentünk el. Betty csak annyit mondott, hogy valami kültéri buliba megyünk. Patrizia jött értünk, aztán a lányok hosszú ruhapróba után eldöntötték miben és elindultunk. Miközben készülődtek, nagyon viccesek voltak. Tipikus lányok egymás közt. Rohangáltak felváltva a tükörhöz, sminkcuccokat cseréltek, ékszereket válogattak, egymás haját megcsinálták :D Mint a tini lányok buli előtt. A buliról. Egy ’Il Morro’ nevű helyre mentünk. Névsor volt, úgy kellett előre bejelentkezni. Kívülről semmi nem látszott, nagy elhagyatott raktárépületek. Aztán mikor bementünk a szám is tátva maradt. Mint a filmekben egy tengerparti party. Hatalmas baldachinos többszemélyes ágyak, nagy bambusz fotelek, kanapék. a homokban citrom illatú gyertyák mindenütt. Nagyon elegáns volt. A belépőhöz járt egy innivaló is. Beszélgettünk Betty barátaival, akik sorra érkeztek. Mind idősebb volt nálam, kb. 27-32 és sajnos egyikük sem tudott angolul, viszont az egyik srác nagyon szépen beszélt spanyolul, vele beszélgettem. Végül megérkezett Simona, Betty tesója meg a barátja és velük lógtam többnyire meg egy másik sráccal Zgrillo-val. Olasz este volt és csak olasz zenéket adtak. Ők ugye tudták mindnek a szövegét és teli torokból énekelték, nagyon jó volt a hangulat. Végig táncoltunk egész este. Az biztos, hogy nemcsak enni tudnak jókat, de bulizni is. Éjfélkor mentünk el, mert már mindenki majd’ éhen halt. Egy bárba beültünk és paninit ettünk. Azt hittem sima szendvics lesz, én vegetáriánus paninit kértem. Tele volt sárga paradicsommal, padlizsánnal és gombával, sajttal, oreganoval és bazsalikommal. Mindez egy szendvicssütő szerűségben összenyomva és megsütve. Isteni finom volt, viszont óriási. Nekem két evésre elég lett volna. Aztán irány haza és alvás. J Ma már hétfő van, az első igazi napom. Betty szólt, hogy a volt férje hívta reggel, mert Mirko beteg, nem ment iskolába. Így ő lehet, hogy előbb jön haza, mint Alessio. Úgyhogy mára nem tervezek semmit, olaszt tanulok ezerrel és felkészülök az ördögfiókákra.   

Coming soon...

Holnaptól számítva 3 hét múlva már Szicíliában térek nyugovóra :) Addig még sok a tennivaló, szép sorjában ki lehet pipálni az elintéznivalókat a listáról. Blog: pipa :) Az idei blogom más lesz mint a többi. Szicíliából kihozzuk amit megkövetel a haza. Lesz minden, mi szem-szájnak ingere: receptek, tippek, fortélyok, kulissza titkok, tesztelünk és kritizálunk (mert ebből kaptam képzést bőven az elmúlt cirka másfél évben :P ) Úgyhogy, Cicília: andiamo! Vagy ahogy az olaszok mondják ... : Andiamo! :)