Rómában rájöttem, hogy tuti nem leszek "hobo", mert csapnivaló csavargó lennék hiszen hamar ráunok a bóklászásra :D. Hogy hogyan jutottam erre a következtetésre, ahhoz inkább elkezdeném az elején. Nos, anyuka buli után kissé karikás szemekkel és ásítozva, de kivitt a reptérre. Útközben végig beszéltem hozzá, mert féltem, hogy elalszik a volán mögött és akkor jön a dodzsem effektus élesben. Úgyhogy inkább szóval tartottam anyukát aki kávé elvonási tünetekkel küszködött. Szerintem neki vér helyett is kávé folyik az ereiben. Mint az MR2: Kávé Ébredéshez című rovatunkat hallják, Kávé Munkához című rovatunk következik, most pedig következik a Kávé Elalváshoz című műsorunk. Megérkeztünk a reptérre és remegő térdekkel ténfergett a kávézóhoz, amiből én is profitáltam egy cornetto con nutellát :) Aztán irány surány a security check és a kapu :) Hugocskám a Tributina vasútállomáson várt, persze Huszárosan sikerült elkavarnunk, hogy ki és hol várja a másikat, de hála a maroktelefonnak :D egyből egymásra leltünk. Könnyes üdvözlés, aztán futás a Colosseumba. Pár megálló és már a mozgólépcső tetjén állva fülsüketítő sóhajtások, Dios Mio, Ó Máj Gód és hasonló kiáltások közepette a feljáróból kilépve egyből a Colosseumba botlottunk. A sor nem is volt vészes, egy óra alatt bejutottunk. 10.50-es belépőbaráti áron diákoknak, akár 20ra is rúghatott volna ha hallgatunk a kint rikácsoló tour guideoknak, akik szerint minimum 3 órába telik bejutni ebben a tikkasztó melegben, de ha rájuk hallgatsz kifizeted a dupláját a belépőnek és beverekednek soron kívül. Hát nekünk ez az óra elröppent a családokról való pletykálással, úgyhogy szinte észre sem vettük. Bent alaposan szétnéztünk, hallgatóztunk a tour guideoknál infó után, többek között pedig egy spanyol fiúcsapat lelkesen ajánlgatta, hogy fotóznak bennünket. Mivel a belépő a Forum Romanumba is érvényes volt, így az került sorra. Bejártuk keresztül-kasul, Romolus templomától a diadalívig mindent. Zsuzsó haza szaladt a cuccáért, én pedig nyakamba vettem a belvárost. Bejártam a Pantheont, Piazza Navonát és a Fontana di Trevit, ami a kedvenc helyem a városban. Bár kicsit csalódtam, mert azt hittem egy nagy téren van, nem bezsúfolva sok-sok ház és kanyargós utca között. Este pedig felkerestük a helyi Hard Rock's Cafét, ahol vendéglátónk, Laurent dolgozik. Együtt mentünk ki a lakhelyére, ahol isteni pizzát ettünk és pasta freddát főzött nekünk. Zenét hallagttunk a nagy teraszon, söröztünk és beszélgettünk. Másnap (vasárnap) a hónap utolsó vasárnapja volt, ennek örömére ingyenes a Vatikáni Múzeumok komplexuma, benne a Sixtusi Kápolnával. Magyar mentalitás módjára a Huszár lányok vérszemet kaptak és rendíthetetlenül vetették bele magukat a tömegbe. Utcák hosszat kanyargott a sor, már-már reménytelennek tűnt, hogy sikerülne bejutni. Az emberek sokszor majdnem összeverekedtek, hogy ki ki előtt állt. Szerencsére volt egy kút útközben, így hűthettük magunkat. Megszenvedtünk érte, de kár lett volna kihagyni. Tavaly elállt a lélegzetem Versaillestól, hát a Vatikánnak sikerült mindezt könnyűszerrel túlszárnyalnia. Szó szerint lélegzetelállító gazdagság tárult a szemünk elé. Gazdagon aranyozott mennyezet, mozaikpadlózat, temérdek műkincs felhalmozva, Raffaello stanzáiról és Michaelangelo remekéről, a kápolnáról nem is beszélve. Nekem ez volt az egyik legnagyobb élmény a pár nap alatt. Ezt megközelítő volt maga a Szent Péter Bazilika, ahová sajnos már csak kedden jutottam be. Mivel hugi napközben dolgozott, így többnyire este találkoztunk és én napközben jártam a várost. Voltam a Kapitóleum Múzeumban, ahol az eredeti Anya farkast őrzik, jártam a Villa Borgheseben, a Trasteverén, a Bocca della Veritánál. Esténként Zsuzsóval bejártuk azokat a helyeket amit nappal, így több arcát is láthattam a városnak :). Az utolsó estét Angeloval töltöttem, Zsuzsó nyelvcsere partnerével. Körbevitt Vespával ;) az egész városon éjszaka. Bemásztunk egy parkba, ahonnan látni lehetett kivilágítva a várost és mutatott egy kaput a hegy tetején, ahol ha benézel a kulcslyukon a bazilika kupoláját látod kivilágítva. Hát ez libabőrös élmény volt :). Aztán 3ig jengáztunk meg beszélgettünk és 5kor elindultunk a reptérre, ugyanis neki is Palermoba kellett jönni üzleti ügyben. Én vártam még kicsit a reptéren, mert a járatom csak délben indult. Hála a fantasztikus közlekedésnek, csak 4re értem Mondelloba, hulla fáradtan. Ennek ellenére fantasztikus élmény volt. Róma maga egy 3 dimenziós történelemkönyv telis tele ókori emlékekkel. Mégis, Palermo viszi a pálmát a maga egzotikumával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése