Sajnos azt kell mondjam, hogy ezek a kis pokolfajzatok, a 7 éves Mirko és a 10 éves Alessio olyan néha mint aki nem ebben a civilizált világban nőne fel, hanem mintha legalább a kőkorszakból szalajtották volna. Büfögnek, nyerítenek, a középső ujjukat mutogatják a járókelőknek, köpködnek és az autók ajtajait nyitogatják, miközben köveket hajigálnak be a kapukon. Én meg összeteszem a két kezem, hogy túléljünk egy-egy ilyen túrát hazafelé baktatva a strandról. Tegnap a rendőrség is megállított bennünket, mert a kicsi mindenáron menetiránynak ellent mondva akart menni az egyirányú utcában. Természetesen engem szidtak, hogy hogyan vihetem a kicsit egy egyirányú utcában így. Ő meg letagadta, hogy ismer... . Szép. Én is ezt tenném sokszor :D. Öröm az ürömben, hogy lassan beszélt a rendőr és minden szavát megértettem :D. Nehéz ezekkel a kis ördögfiókákkal, de főleg azért, mert rájuk hagynak mindent. Anyuka eléggé el van foglalva magával és az ügyes-bajos baráti kapcsolatokkal. Telefon és "egy bizonyos közösségi portál" függő. Mégis, több előnnyel jár ez a család, mint hátránnyal. Anyuka családját imádom, mindenki nagyon meleg szívű és művelt. Ezért sem értem, hogyan illenek a képbe az én csemetéim... . Nagypapa az EURES-nek dolgozik, Simona is egyetemen tanul, anyuka egy amcsi kórháznak dolgozik (ami még kapcsolatok terén nem is jöhet rosszul ;) ). Bárhová mennek, mindig hívnak, de nem kötelező mennem. Minden második hétvégén a gyerkőcök apukánál vannak (aki Porschéval jött értük a múltkor :o ). Ilyenkor én anyukával Hawaii hétvégét tartok: buli, beach, haverok :D. A héten például zio Raffaellhez mentünk lovagolni Pomeraggioba, ami egy gyönyörű hely a hegyek lábánál, de még mindig a tengerhez közel. Szerette volna a kissrác, hogy menjek velük, így mondom egye fene, anyukával megyünk, baj nem lehet. Sőt, még pónin és rendes lovon is ültem. Zio Raffaell pedig rászolgál a nevére, nagy fehér szakállú, izmos, jó erőben lévő 60-as. A festő, Raffaello is hasonlóképp nézhetett ki :D. SZóval még lovagolhatok is, ha szeretnék :) Kaptam bérletet 3 hónapra, ami kitart szeptember 12-ig, bár akkor már otthon fogom koptatni az egyetem padjait :) / :( . Mindemellett anyuka telefont is intézett nekem, amin őt ingyen hívhatom. Bárki mást ha hívok, akkor fel kell töltenem. Az egyetlen dolog ami hiányzik az életemből, azok az én korombeli barátok, de mission in progress szagú a dolog. Van egy leányzó, akivel angolozni fogok, Marzia. Hétvégén találkozunk, nagyon kedvesnek tűnik. Illetve ott van még Patrizia lakótársa, a bolondos Piéra, aki június 30-án leteszi a vizsgáját és utána szabad, mint a madár :) Woohoo! :) Alakul a molekula, mocorog az atom! :D All in all, minden rendben, csak a gyerekek mennek az agyamra kicsit :D Jól jön a szerdai szünet, mikor a gyerkőcök délutántól csüt. délutánig apukával vannak. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése