Vado a Palermo! :)

Palermo! Megérkeztem!!! Azt hiszem ezen a nyáron sem fogok unatkozni, a tegnapi nap legalábbis elég sejtetős volt. De kezdjük az elején mindjárt, mert az elején kezdeni jó…” (aki tudja, hogy melyik filmből van az idézet, annak egy kindertojás a jutalma). Kiscsaládom felvitt Ferihegyre, könnyes búcsú, aztán irány az 1. kapu és már nincs megállás Cataniaig. Leszállás, csomagfelvétel egy szempillantás alatt, majd indulhat a busz kereső hadjárat. Kapásból a rossz irányba vonszoltam a csomagom, aztán mikor gyanússá vált, akkor megkérdeztem az egyik padon ücsörgő idősebb csapatot. Angolul nem tudtak, azt mondták spanyolul sem, de azért próbára tettem őket, hátha valami rejtett tehetség folytán mégis megy, csak maguk sem tudnak róla :D Nem jött be. Akkora eljutottunk arra a szintre, hogy alku tárgya lett a nyelvtudás és németül próbálkoztak. Na akkor meg én szeppentem meg, hirtelen csak a Jaja ment, meg egy Danke Schön!-re és egy Aufwiedersehen!-re futotta zavaromban. 180 fokos fordulat az aprócskának nem éppen nevezhető bőröndömmel, és megláttam a buszokat, ami éppen csak, hogy a szemem nem szúrta ki, előtte. Nagy határozott léptekkel vettem az utam a buszok felé, mikor észleltem, hogy hoppá! ez nem egy társaságnak az állomása, hanem sok sok féle busz, kicsi, nagy, különféle nemzetiségű rendszámokkal. Na sebaj. Loholó lépteket hallok magam mögött, majd mellett. Ösztönösen kapaszkodok a táskámba és szorítom mindenem, jó turista módjára idegen országban. Egy idős bácsi volt, akit megkérdeztem, hogy tud-e angolul (ami merész húzás volt, így visszagondolva, mert itt még a fiataloknak is csak töredéke beszél angolul). Kifogtam az aranyhalat, mert nemhogy tudott, de nagyon készségesen segített és vettünk jegyet közösen. 3 kis bódé áll egymás mellett egy járdaszigeten, ott lehet jegyet venni. A reptér pedig csak egy megálló. 9.10-kor indult a buszom. Megküzdöttem a bőrönddel és betuszkoltam a csomagtérbe, aztán futás a fedélzetre. A busz megérne egy külön bejegyzést. Felszállok, olasz mácsók hada. Jajjajj :D Minden második sebtiben kapott a csomagja után amit hanyag eleganciával előtte ledobott a mellette lévő ülésre, én pedig kinéztem magamnak egy olasz leányzót, hogy majd mellé letelepszem. Aztán kiderült, hogy a mellette lévő szék törött, készségesen szóltak, én meg hátrafelé vettem az irányt, hátha van egy kósza üres hely. Huhuhuhúúú! Meg is találtam, és kényelembe helyeztem magam. Előttem spanyolok ültek, mind beöltözve, hosszú nadrág, hosszú ujjú, az előttem ülőn még sál is volt!!! Mindegyik egyből húzta el a függönyt nehogy egy napsugár is érje a kis mediterrán fejüket. Zsófika meg rövidnadrágban, T-topban és farmer kabátban kémlelte ahogy zötyögtünk az Etna előtt és átszeltük a szigetet. A busz maga nagyon kényelmes volt. Még az egymás mellett lévő ülések között is lehetett állítani a távolságot. A légkondi alap, sőt, olyan óra volt, ami nem a tényleges időt mutatta, hanem az utazásból eltelt időt. Mivel hulla fáradt voltam, így nem sok maradt meg a tájból. Az Etna környékén óriási ültetvények vannak, gondolom a vulkán ugye jó táptalajt ad a gyümölcs- és zöldségtermesztésre. Már a reptéren óriási plakátok hirdették a szicíliai gyümölcsöket. Később viszont hegyek között mentünk, majd egy darabon a tenger mellett ment az utópálya. Az út nagyon jó minőségű volt, csak úgy siklott rajta a busz. Persze hozzá kell tenni, hogy végig autópályán mentünk , és csak Palermo külvárosában állt meg a busz, egyszer, szóval végig megállás nélkül gurultunk Palermoba. Ahogy beérkeztünk a külvárosba, elég lehangoló volt. Szemetes, lelakott házak. Aztán elérkeztünk a végső megállóhoz, sasoltam az utcatáblákat, hogy a Via Balsamo-n vagyunk-e. Egy férfi jelezte, hogy finito, meg ki is szedte nekem a csomagom, rendes volt. Betty mindjárt ott is volt értem, Patriziaval, egy barátnőjével jöttek értem. Meglepődtem, azt hittem a gyerekek is jönnek, de kiderült, hogy apus hétvége van és nincsenek itthon. Hazajöttünk, lepakoltam, ettünk egy salátát aztán felkerekedtünk és kimentünk a strandra. A strand gyönyörű. Van fekvőágyas rész is az igényesebbeknek, tele napernyővel, mi az egyszerű mezei törölközőt leterítős módszernél maradtunk. Bekentünk magunkat, aztán én kidőltem és aludtam is egy jót. Csatlakozott hozzánk Betty egyik barátnője is. Délután 4 körül meguntuk és hazajöttünk. Bettyt randizni hívták, mondta, hogy nem akar itthon hagyni egyedül, szervez nekem valamit. Először úgy volt, hogy Patrizia visz el valahová, csak az a baj, hogy ő nem tud angolul, én meg nem tudok olaszul MÉG. Végülis minden jóra fordult, mert együtt mentünk el. Betty csak annyit mondott, hogy valami kültéri buliba megyünk. Patrizia jött értünk, aztán a lányok hosszú ruhapróba után eldöntötték miben és elindultunk. Miközben készülődtek, nagyon viccesek voltak. Tipikus lányok egymás közt. Rohangáltak felváltva a tükörhöz, sminkcuccokat cseréltek, ékszereket válogattak, egymás haját megcsinálták :D Mint a tini lányok buli előtt. A buliról. Egy ’Il Morro’ nevű helyre mentünk. Névsor volt, úgy kellett előre bejelentkezni. Kívülről semmi nem látszott, nagy elhagyatott raktárépületek. Aztán mikor bementünk a szám is tátva maradt. Mint a filmekben egy tengerparti party. Hatalmas baldachinos többszemélyes ágyak, nagy bambusz fotelek, kanapék. a homokban citrom illatú gyertyák mindenütt. Nagyon elegáns volt. A belépőhöz járt egy innivaló is. Beszélgettünk Betty barátaival, akik sorra érkeztek. Mind idősebb volt nálam, kb. 27-32 és sajnos egyikük sem tudott angolul, viszont az egyik srác nagyon szépen beszélt spanyolul, vele beszélgettem. Végül megérkezett Simona, Betty tesója meg a barátja és velük lógtam többnyire meg egy másik sráccal Zgrillo-val. Olasz este volt és csak olasz zenéket adtak. Ők ugye tudták mindnek a szövegét és teli torokból énekelték, nagyon jó volt a hangulat. Végig táncoltunk egész este. Az biztos, hogy nemcsak enni tudnak jókat, de bulizni is. Éjfélkor mentünk el, mert már mindenki majd’ éhen halt. Egy bárba beültünk és paninit ettünk. Azt hittem sima szendvics lesz, én vegetáriánus paninit kértem. Tele volt sárga paradicsommal, padlizsánnal és gombával, sajttal, oreganoval és bazsalikommal. Mindez egy szendvicssütő szerűségben összenyomva és megsütve. Isteni finom volt, viszont óriási. Nekem két evésre elég lett volna. Aztán irány haza és alvás. J Ma már hétfő van, az első igazi napom. Betty szólt, hogy a volt férje hívta reggel, mert Mirko beteg, nem ment iskolába. Így ő lehet, hogy előbb jön haza, mint Alessio. Úgyhogy mára nem tervezek semmit, olaszt tanulok ezerrel és felkészülök az ördögfiókákra.